Mád mezőváros nyugati határában található Úrágya szőlőhegy minden kétséget középkori korai eredettel bíró termőhelyként van számon tartva. A szőlőhegy szakrális elnevezésére utal a magyarságnak kereszténység előtti, pogány hitvilágára is. Nevének eredete ebben az esetben azt jelenti, hogy a Mád lakossága a település nyugati oldalán fekvő hegy markáns takarásában látta a Napot (régies elnevezésében az Urat) lenyugodni, azaz ágyba menni. Így az Úrágya jelentése az a hely, ahol a Nap lenyugszik.

Legkorábbi említése 1565-ből származik, a feljegyzések Szepsi város (ma Szlovákia) református prédikátorságának szőlőjeként jelölik.

Az Úrágya 17. századi birtokszerkezetére nagyon jellemző volt, hogy kisebb kiterjedésű, polgári és kisnemesi családok által birtokolt szőlőterületekből állt. Az Alaghy família kihalása után 1635-ben a Rákócziak örökölték meg az úrágyai szőlőket. Ezt a részt a szabadságharc (1703−1711) végéig háborítatlanul birtokolták.

Az 1720-as évek elején az Úrágyán többségében elhagyatott szőlők voltak, melyeket az Orczy család vásárolt fel a Kincstártól, illetve a megszorult birtokosoktól igen kedvező áron. 1723-ban a bécsi udvar áldásával a Klobusiczky és az Orczy arisztokrata családok birtokába kerültek a kincstári szőlők is az Úrágyán. E két család örökösein és leszármazottjain keresztül csaknem a jelenkorig a legmeghatározóbb birtokosok közé tartozott.